Felírva így néz ki.

a/b=c

Az “a” az nem más mint az adományok összege. A “b” azok száma, akik most adományra várnak és a “c” az az összeg, amit egy rászoruló kap, ha az adományokat egyenlően elosztjuk.

Nézzük sarkosabban.

Ha öt olyan szervezetnek utalunk, amik áttételesen mintegy háromezer nehézsorsú családot segítenek, és mi kiküldünk félmillió forintot, ami azt jelenti, hogy

500.000 Ft adomány / 12.000 ember (3000 család) = 41 forint 60 fillér egy emberre, ami 125 Forint egy családra.

Ez nincs három pakli gyufa ára.

Épp ezért a helyi szervezetek a legsúlyosabb eseteket segítik, így az ésszerű kereteket nézve, ha élelmiszert vásárolnak, akkor módosul az egyenlet:

500.000 Forint adomány / 250 családdal (ezer emberrel) = 2000 Ft egy emberre, ami nyolcezer forint egy családnak.

Ez már kezelhető méretű segítség egy családnak. Pár napra.

Néhány éve dolgoztuk ki azt a modellt, hogy mire elég 500.000 Forint, ha nem eszik meg azonnal?

A tapasztalatok alapján, ebből fel lehet nevelni (ha van ól, itató, szállítóeszköz) 600 db csirkét. Ez ugye tanyasi, szabadon tartott, magas takarmányigényű, épp ezért drágán tartott, de drágán eladható csirke. Ha betartják a törvényeket, akkor vágóhídon levágva, ellenörzött módon eladva (kiszállítva) ennek a csirkének 1300 Ft/kilója. Egy eladó csirke 1,5 kilós, azaz 600 db csirke az kilencszáz kiló, azaz 1300 Ft * 900 kg = 1.170.000 Ft bevétel, pontosabban forgalom. Hiszen 600.000 a takarmány, a tartás maga. Erre jön a vágás, a szállítás költsége, ami újabb 300 Ft. Azaz marad bruttó 400 Ft kilogramonként, ami után adózni is kell. Az bruttó 240.000 Forint. Egy négyfős családnak normális esetben félhavi megélhetés, kevésbé normális esetben egyhavi, anyomorban akár két, háromhavi.

Számításaink szerint egy családnak, ha kell tartásrendszert is építeni, évi 5000 csirkét, vagy ezzel egyenértékű húsjószágot kell tartania (58 disznó), ahhoz, hogy egy évre legyen olyan jövedelme, ami a jelenlegi egy főre eső minimálbért meghaladja.

Egy ilyen tartórendszer ára, három, ötmillió forintba kerül, aztán még jön az állatállomány, a takarmány a szállítás, vágás, húskezelés témaköre és ha ezek megvannak, akkor ott van a képzettség hiánya. Az is kell. (Például azt tapasztaltuk, hogy ami jön bevétel, azt mind felélik, mert nem világos számukra, hogy kell forgótőke, azaz amiben kerül a következő évi tartás, azt a pénzt meg kell tartani.)

De mert az építkezés és a termelés alatt nem lehet elvenni a javakat, nem lehet felélni a hasznot, bizony gondoskodi kell a napi betevőről, a gyerekek iskolájáról, ruháról, lakásrezsiről, stb. Ez is pénzbe kerül.

Szóval mi évekkel ezelőtt felismertük, hogy adakozhatunk ezreknek egy szelet kenyérre, vagy adhatunk egy-egy családnak egy teljesen új életet, amiből képesek már megélni.

A terv lett a Faluprogram.

És bár ez szép gondolat és építettünk is sokmindent, még soha nem tudtunk annyi pénzt összerakni, hogy egy településen legalább 20 gazdát összefogjunk és megvalósítsuk a modell egészét, mert ehhez ötven, hatvanmillió forintra van szükség, ami azt jelenti, hogy: 100.000 adományozó * 3 hónapig *200 forintot kéne biztosítson. És ez 20 család jövője és élete, plusz másik 10 családé, aki bedolgozik segít nekik (vágás, szállítás, takarmánybeszerzés, stb.) Azaz 60.000.000 forintból munkát lehet adni harminc felnőttnek, ami egy évre biztonságos mezőgazdasági megélhetést ad. Ez fejenként mintegy másfélmillió forintot meghaladó munkahelyteremtési összeg.

Napjainkban a kormány egy munkahelyre 7-22 millió forintot költ az adófizetők pénzéből, olyan multinacionális cégeket támogatva, melyek termelésének GDP-je magas, de a bérek nem nagyobbak, mint ebben a modellben.

A Fejlett Stratégiai Tervezés a fenntarható gazdasági modelleket támogatja, melyek egyfelől jelentős, ha nem is kimagasló GDP-t biztosítanak, ugyanakkor magas hozzáadott értékű, biológiailag biztonságos, magas tápértékű mezőgazdasági termékeket képesek produkálni, aminek ma Európában eurómilliárdos piaca van.

De se 100.000 támogató, aki adna havi 200 (kétszáz) forintot, se állami koncepció, se akarat vagy szándék a nyomor felszámolására, mert régi üzenet, hogy a nyomornak nincs politikai értékrendje, de van politikai ára.

Mi most folytatjuk a vészhelyzeti modellt, ételt adunk pár ezer embernek, a segtségetekkel, de közben már tervezzük, hogy miként tudunk komoly ügyeket, komoly módon, komoly emberek által felépíteni.

Mi a véleményed?